Lola blogja

Megérkezett a második fejezet, mejben Zoé történetének elejére fény derül.

2.fejezet

Nem kellett sokat győzködnöm hogy beljebb jöjjön. Amikor belépett, leakarta venni a cipőjét.

- Ó ugyan hagyja csak! Úgyis ma akartam takarítani! Jöjjön beljebb üljön le a kanapéra.- mondtam és a kanapéra mutattam.

- Rendben, de akor kérem! Tegeződjünk! Persze csak ha nem bánod, elvégre majdnem egyidősek vagyunk.- Már ő is ezzel a szöveggel jön! Hát ez hihetetlen!

- Jó, mi lenne ha le ülnél, és kezdhetnénk, ezt az egészet, hogy minél előbb túl legyünk rajta!- mondtam és én leültam a kanapé mellett lévő fotelba. Amikor végre Barna leült a parkettán található műbőrkanapéra, újra elő jött belőle a beszélhetnék.

- Megnézed a kisllányomat? Olyan mint egy tündér! Pont van nálam egy fénykép. Nagyon hiányzik neki az anyai törődés, tudod én mindent megadok neki amait tudok, de hát... én nem vagyok az anyja. Liza puszta véletlenségből született. Katalin sose akarta megtartani, de én azt mondtam mindig mellette állok, és ha már így történt, megtartottuk. Kata nem szerette lekötni magát embereknél, de a szülei ragaszkodtak a házassághoz. Itt van a kép- mutatott egy kicsit sárgás képet, egy kislányról. Két copfja volt, szőke haja kék szeme, és szeplői. Nagyon édes volt. - Nos én máris abba hagyom a beszédet, kezdjük, hogy is volt ez az egész?- kérdezte és már tényleg abba hagyta felesleges beszédet.

-Kezdem, mondjuk a születésemtől fogva.- még mindig úgy emlékszem rá, mint ha tegnap lett volna.- Amikor megszülettem már tudták a szüleim, hogy nem egy hagyományos ember vagyok, és leszek. Egy évesen, már beszéltem, amikor bátyám, aki két éves volt, még meg se mukkant. Én sose játszottam a porba, sosem másztam. 5 évesen komolyan érdeklődni kezdtem a könyvek, sőt maga az irodalom iránt. De nem a képes könyveket szerettem. Azok voltak a kedvenceim, amiket nem is díszített semmilyen minta. Már ekkor kilógtam a sorból, mivel folyékonyan tudtam olvasni. Az ovodánban mindenki nagynak tekintett. Ha az óvónéni nem ért rá, itt volt Zoé. Aztán, amikor már untam a magyar nyelvet, a szüleim elvittek egy nyelvtanárhoz. A bátyám, Bence, még a képeskönyvekre sem bírt ránézni. Előszőr Angolt tanultam,majd amikor iskolában, szintén kezdtük a tanulást, unatkoztam. Minden gyerek, bajlódott a betükkel, én pikk-pakk megcsináltam. ( mert az olvasás mellett írni ismegtanulta.) És ahogy egyre inkább nagyobb lettem, annál jobban tűnt fel mindenkinek ez a másság. Bence nem volt olyan jó tanuló, mindig csak panaszok jöttek rá. Amikor 4. osztályba kerültem, előjöttek a stréberezések, és minden egyéb gúny név az okosokra. Ahogy inkább piszkáltak, annál inkább bele temetkeztem a tanulásba. Amikor megtanultam az angolt, vagyis, megkaptam a középfokú angol éretségit( ez hatodikba volt) nekiálltam a franciának. Lassan ott tartottam, hogy már senki sem akart  elhívni sehova, nem volt egy barátom se. A nyolcadikas ballagásom után, már tudtam a középiskolás tananygaokat, ezért átugrottam a szakközepet. Egyetemnre nem akartam menni, ezért otthon folytattam a nyelvtanulást. A francia után, meg próbáltam a spanyolt, késöbb a görögöt. Mire 16 éves lettem, hét nyelvből volt éretségim. Egysszer, sétáltam haza a magántanáromtól, egy ember követett hazáig. Mármint hazáig nem tudott követni, mivel a buszmegállóbanbeért. Nekem jött, és elkapta a karomat.

"- Mit művel? Hagyjon békén!- mondtam idegensen.

- Ha azt akarod hogy ne legyen bántódásod, tedd amit mondok!- kapucnját lelökte a hirtelen jött fuvallat. Ekkor egy zsebkendőt tartott az arcom elé, ebben a pillantaban, már nem voltam magamnál.

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat